A III. ZAKO Fesztiválról Kortárs szerzők új darabjaival, független társulatokkal, a helyi közönség által többnyire nem ismert színészekkel a szervezők nem kis

Ha egy házasság történetével vetnénk össze a ZAKO Fesztivál idei programját, akkor kiadna egy realista mikrotörténetet: röpke 12 nap alatt eljutottunk a Szeret…lektől a Bankhitelig és ezzel együtt a válásig. Ez persze csak játék, ahogy a Neptun Brigád előadása is a szarkasztikus vígjáték megjelölést viseli.

Pénteken újra szabadtéren folytatódhatott a ZAKO Fesztivál, egy olyan előadással, amely többet is felvet a ma minket foglalkoztató kérdések közül: menekülés, emberség, befogadás és elutasítás.

A szerdai vihar – ha szerencsére jégeső és nagyobb károk nélkül is – Zalaegerszeget is elérte, így az idei fesztiválon tegnap először kellett elővenni a vészforgatókönyvet, és a Kvártélyház udvaráról zárt térbe telepíteni az előadást. Az átállás igényelt némi időt, de a közönség türelmesen kivárta, amíg a stáb átköltözött a szomszédos Ady mozi színpadára. Az életközepi válságról és az öregedésről szóló komédiát így fiatalok és negyvenesek-ötvenesek együtt nézték a mozi nagytermében, amihez az idősebbeket jóval több fiatalkori emlék fűzheti, mivel ebben a teremben filmeket már csak kivételesen vetítenek. (A kisteremben még szerencsére igen.)

Egy ízig-vérig mai történetről van szó, hús- és életszagú történetről egy, a kapcsolataiban botladozó, sokat író, sokat ivó huszonéves íróról, aki ahelyett, hogy ösztöndíjak és alkotói támogatások után rohangálna, napi hat órát áll (sajgó lábakkal, mert „ez tényleg egy hatórás állás”) a Vásárcsarnok húsboltjában, aztán megírja, amit tapasztalt.

Író, kutya, szerelem – ezekkel a hívószavakkal írt romantikus komédiát Olt Tamás, aki egyben az előadás rendezője is. Az író (Mohai Tamás) egyelőre inkább csak szóban ír, de ott annál nagyobb energiákkal, a kutyája (Schlanger András) viszont már születése óta basset hound, amúgy egy hároméves, szőrös gyerek (ahogy Csányi Vilmos a kutyákat meghatározza) és egy morgó vénember keveréke. A szerelem pedig egy buszmegállóba érkezik, és ahogy az lenni szokott, menetrenden kívül.

Délután hatra már jótékony árnyékba borult a Kvártélyház udvara, így az a bizonyos Mumusföld, ahol Borka kalandozott, nem esett túl közel a Szaharához. Pálfi Kata mesehőse egy már iskolába járó, de még olvasni nem tudó kislány, akinél jócskán elhúzódott a dackorszak, és nagyjából mindent utál a hétfőtől a spenóton át a rendrakásig. De azért van egy jóbarátja is: Dorka, a babája.

Telihold a színpadon és telihold az égen – így kezdődött július 2-án a ZAKO Fesztivál, a Szeret…lek című „zenés, szerelmes, pimasz dokumentumjátékkal”.