Ha egy házasság történetével vetnénk össze a ZAKO Fesztivál idei programját, akkor kiadna egy realista mikrotörténetet: röpke 12 nap alatt eljutottunk a Szeret…lektől a Bankhitelig és ezzel együtt a válásig. Ez persze csak játék, ahogy a Neptun Brigád előadása is a szarkasztikus vígjáték megjelölést viseli.
A kortárs katalán szerző, Jordi Galceran egyik darabja, a Grönholm-módszer (szintén a Neptun Brigád előadásában) már szerepelt a fesztivál tavalyi kínálatában. Ahogy a munkakeresés és az állásinterjúk világa, úgy a bankhiteles tematika is kínálja magát a hazai színpadokra. A menő bankigazgató és a lúzer hitelkérő kettőse számos fordulaton és székcserén keresztül (fehér, elegáns forgószék az egyik, fapados műanyag a másik) jut el a végső leosztásig. A darab ráadásul felkínál egy, a köznapin kicsit felülemelkedő olvasatot is azzal, hogy a titokzatos idegen, a gyanúsan sokat tudó hitelkérő időnként bibliai idézetekkel bombázza a minderre a legkevésbé sem fogékony bankigazgatót.
Lengyel Tamás elegáns, magabiztos, érzelmi életét fagyasztóban tároló bankigazgatójáról lassacskán hámlanak le a pózok és velük együtt a magabiztosság is. Baksa Imre csöppöt sem alázatos hitelkérője sem szenved önbizalomhiányban, de ő végig önmaga marad. Kettősüket időnként a bankár feleségével és testvérével folytatott videó beszélgetések egészítik ki.
Az előadás végén bankárunk helyzete nem ad okot túlzott optimizmusra, a ZAKO Fesztiválra azonban éppen az ellenkezője igaz. Érezhetően nő az érdeklődés, kialakulóban a törzsközönség, akik jól fogadják ezeket az év közbeni színházi tapasztalataiktól sokszor elütő, kortárs előadásokat. Velük együtt várjuk a következőt!
(Turbuly Lilla)
