A Kvártélyház Szabadtéri Színház és a független Manna Produkció közösen szervez színházi fesztivált Zalaegerszegen. Idén második alkalommal rendezik meg a ZAKOFesztivált, ahol friss, független produkciókat láthatnak a nézők. Gáspár Annával, a Manna vezetőjével beszélgettünk.

► Hogyan jött az ötlet, hogy közösen szervezzetek fesztivált Zalaegerszegen?

Images_24834
Fotó: Kállai-Tóth Anett
Gáspár Anna

Gáspár Anna (GA): A Kvártélyház Szabadtéri Színház Zalaegerszegen a város egyik nagyon szép neobarokk épületének belső udvarán működik, és már nyolc éve hoz létre nyaranta előadásokat zalaegerszegi színészekkel. A sikeres, helyi produkciók mellé kezdett el az igazgató, Tompagábor Kornél vendégjátékokat szervezni, így ismerkedtünk meg négy éve. Meghívtak több produkciót a Manna szervezésében, majd két évvel ezelőtt a nyári előadást már koprodukcióban készítettük, budapesti és egerszegi színészekkel. A közös munka során jött az ötlet, hogy mi lenne, ha a vendégjátékokat a Manna próbálná összefogni, és nem csak pár előadást, hanem egy egész fesztiválnyi izgalmas, színvonalas produkciót nézhetne meg a város. A Mannának ez azért fontos, mert a legfőbb célunk, hogy a független előadásokat minél szélesebb réteghez eljuttassuk. Zalaegerszegen ehhez van egy nagyon jó kőszínházi partnerünk, és találkoztunk egy kíváncsi, színházat kedvelő közönséggel. A ZAlaegerszegi KOrtárs Művészeti Fesztivál keretében megmutathatjuk a függetleneket, lehetőséget teremtve arra, hogy az országnak ezen a részén kialakuljon egy bázis, ahol az emberek elkezdik jobban megismerni, felfedezni a független színházi alkotókat.

► Ahogy meséled, évről-évre van változás, fejlődés. Idén miben lesz más a fesztivál?

GA: Tavaly, mikor bemutatkozott a ZAKO Fesztivál, sok volt a kísérletezés. Nem tudtuk, hogy a nézők mennyire lesznek nyitottak olyan színészekre, olyan íróknak a műveire, akiket egyáltalán nem ismernek. Az ottani szervezők jól ismerik a közönségüket, de én még csak tapogatóztam. A tavalyi tapasztalatok alapján idén már könnyebben választottuk ki a produkciókat: a minőség és a sokszínűség mellett ugyanúgy lényeges, hogy szórakoztató is legyen egy-egy előadás. Mivel a Manna társszervezésében valósul meg a fesztivál, fontosnak tartom, hogy a kortárs jelleget is erősítsük, és kortárs magyar szerzők műveit is bemutassuk. Idén Tasnádi István, Vinnai András és Pataki Éva darabjai láthatóak.

► Mik azok a szempontok, amik alapján válogattatok?

Images_24835
Fotó: Kállai-Tóth Anett
Gáspár Anna

GA: A nézők bevonzása nagyon fontos, mivel ez egy friss fesztivál, még nincs törzsközönségünk. Tudjuk, hogy olyan előadásokat szeretnének látni, ahol van kapaszkodójuk a produkcióval kapcsolatban: valahonnan ismerik és szeretik a rendezőt, a szerzőt, vagy a színészt. Például aSörgyári Capriccio egy független szegedi csapat és a Szegedi Nemzeti Színház közös előadása, amit Kaj Ádám rendezett, aki zalaegerszegi irodalmi élet ismert alakja, itt az ő személye a fogódzó a nézőknek. Azért persze igyekszünk becsempészni egy-két előadást azoktól a műhelyektől is, amik még szinte teljesen ismeretlenek az országnak ezen a részén. Fontos, hogy minél több társulat tudjon megmutatkozni.

► Van-e olyan előadás, aminél különösen kíváncsi vagy, hogy hogyan fogadja majd a zalaegerszegi közönség?

GA: Idén meghívtuk a Dumaszínház és a Füge együttműködésében készült Vinnai András darabot, A férfiak szexuális világát. Kortárs szerző friss darabjáról van szó, mely Budapesten nagy sikert aratott. Itt a fesztiválozóknak a Dumaszínház neve is lehet a hívó szó, hiszen ők az egész országban jól ismertek. Ez egy felnőtt előadás, ahol a szexről (is) nyíltan fogalmaznak, kíváncsi vagyok, hogy a zalaegerszegiek hogy fogadják.

► Nagyon jó és fontos kezdeményezés, hogy vidékre is eljussanak a független, friss produkciók. Mit gondolsz, más városokban is lehetne hasonló fesztivált szervezni?

GA: Amellett, hogy szép misszió, ez egy nagyon komoly anyagi vállalás. A Mannának jelenleg nem állnak rendelkezésére olyan források, hogy egy hasonló rendezvénysorozatot másik városban is el tudjunk indítani. Pedig volna rá igény. Hogy rögtön kettőt említsek, a Váci Dunakanyar Színház tavaly nyitotta meg kapuit, és azóta több előadásunkat is meghívták. Az ottani vezetésben is megfogalmazódott, hogy jó lenne több függetlent bemutatni, akár egy fesztivál keretében is. Szolnokon a Tiszavirág Fesztivállal kezdtünk el egy együttműködést, aminek keretében júliusban a belváros egyik központi helyén színházi sorozatot láthatott volna a közönség, de ez idén, forráshiány miatt nem tudott létrejönni. Sajnos ez ma jellemző: a vidéki együttműködések megvalósulásának a legtöbb esetben anyagi korlátai vannak.

Hodászi Ádám