Második alkalommal rendezik meg július 2-12. között a független színházi produkciókat felvonultató ZAKO fesztivált Zalaegerszegen. A főszervezést bonyolító MaNNa Kulturális Egyesület vezetőjével, Gáspár Annával a kőszínházzal nem rendelkező települések kulturális ellátottságáról, a támogatási rendszer kiszámíthatatlanságáról, titánokról és az idei fesztivál kínálatáról beszélgettünk. INTERJÚ

– 2008-ban alakult meg a MaNNa, mi hívta életre az egyesületet?

– Színésznőként indult a pályám, az Új Színházban voltam stúdiós, majd játszottam hat évadon keresztül, az anyaság miatt azonban háttérbe szorult a színészi hivatás, és ekkoriban kezdtem el a színház szervezési hátterével foglalkozni. Ezt megelőzően is volt már rálátásom ezekre a folyamatokra, dolgoztam rendezőasszisztensként, utaztattam előadásokat, jöttek hozzám színészek, társulatok, hogy velük is foglalkozzam, szervezeti keretre volt tehát szükség, így jött létre az egyesület. A MaNNa egy ernyőszervezet, amely lehetőséget ad a független alkotóknak, hogy előadásokat hozzanak létre, majd menedzseli az elkészült produkciókat.

Gáspár Anna (fotó: Kállai-Tóth Anett)

 

– Hogyan látod, generáljátok is a társulatok megalakulását?

– Azt látjuk, hogy van olyan társulat, amely nem tudott volna önálló működést elérni a MaNNa segítsége nélkül. Jó példa erre a Neptun Brigád, ami ma már önálló, bejegyzett előadó-művészeti szervezet, saját szervezeti háttérrel, erre azonban meg kellett őket tanítani. Volt egy csapat, élén egy lánglelkű rendezővel, de nem tudtak pályázatot írni, és egy sor adminisztratív dologban segítségre szorultak, amit a MaNNa biztosított a számukra. Olyanok vagyunk, mint egy fészek: felkaroljuk a függetleneket, és addig segítjük őket, amíg maguk is megtanulnak repülni, vagyis önálló társulatként működni.

– Nagy hangsúlyt fektettek a vidéki területek kulturális ellátására is.

– Igen, az egyik fő feladatunk, hogy felkutatjuk az országban azokat a kultúrától elzárt területeket, ahol szeretnének színházi előadást látni, és ezekre a helyekre – legyen az egy könyvtár, művelődési központ vagy iskola – eljuttatjuk a kívánt programot, még akkor is, ha ez történetesen nem MaNNa produkció. Azokon a településeken, ahol nincs kőszínház, nagyon vágynak az ilyen élményekre. Emellett a vidéki disztribúciós hálózat kiépítésével olyan bázispontokat tudtunk kialakítani az országban, ahol a független színházi alkotók megmutathatják magukat. Ilyen például a ZAKO.

– A függetleneket támogató ernyőszervezetek között találjuk a FÜGÉ-t is. Van köztetek versengés?

– Szerintem isteni, hogy több jól működő ernyőszervezet is van, hogy a Manna és a FÜGE egymás mellett, egyetértésben léteznek, mert egyértelműen van erre a tevékenységre igény. Nagyon jó, hogy Kulcsár Vikivel (a FÜGE elnöke – a szerk.) nagyjából egyszerre jutott eszünkbe, hogy létrehozzunk egy segítő szervezetet, és jó látni, hogy ő is támogatója sok-sok produkciónak és társulatnak. Egyáltalán nem versengünk egymással, azt gondolom, hogy nem is lenne értelme. Olyan is előfordult már, hogy egymáshoz küldtük a produkciókat, ha épp valamelyikünk nem tudta adott időszakban – anyagilag vagy erőforrásban – támogatni az ötletet. Mindemellett még közös produkcióink is vannak. Fej fej mellett haladtunk egészen addig, amíg a FÜGE megkapta a Jurányi Inkubátorházat. Ezzel a vállalással akkorát lépett előre, amibe én nem is szeretnék belevágni. Így a közelmúltban valamennyire differenciálódott a tevékenységünk. De mindkét szervezet működésének alapja az, hogy pályázati és működési lehetőséget biztosítson olyan alkotóknak, akiknek egyébként nem lenne erre módjuk.

– Úgy tűnik, a kőszínházakhoz képest a függetlenek egységesebbek, összetartóbbak. Valóban így van?

– Jó, ha kívülről is így tűnik… muszáj, hogy azok legyünk. Ez nálunk létkérdés. Önmagában sokszor annyira pici egy társulat, hogy nem hallatszik messzire a hangja – akár kér, akár hálálkodik. Ezért fontos, hogy létezik a Független Előadó-művészeti Szövetség, akik az egyéni alkotókat összefogják, és ellátják egy csomó hasznos információval. A FESZ segítségével a független táncosok, zenészek, színházi együttesek közösen képesek fellépni a szakmai fórumokon. Jelentős előrelépés, hogy a Szövetség segítségével a pályázati kiírások és a törvénytervezetek kapcsán is egységesen megszólalhatnak a függetlenek.

Gáspár Anna (fotó: Kállai-Tóth Anett)

 

– Miért fontos, hogy a függetlenek érdekei érvényesüljenek?

– Vannak olyan előnyei a független működésnek, amelyek miatt jellemzően csak ezek a szervezetek tudnak bizonyos közhasznú, hiánypótló tevékenységet végezni. Az egyik ilyen előny a mobilitás. Azokra a helyekre, ahol nincs épített kőszínház, elsősorban a pályázati támogatásból működő színházak jutnak el. A kőszínházak abban a régióban szolgáltatnak, ahová építették őket, hiszen az a dolguk, minden egyéb – kultúrától elzárt – területét az országnak ez a független működési forma támogatja a legjobban. Eleve könnyen mobilizálható előadásokat készítünk, minden korosztálynak és sokféle témában. Szerintem ez egy olyan fontos eleme a színházi világnak, aminek muszáj, hogy mindig érvényt szerezzünk. A kultúra-szolgáltatás mellett a foglalkoztatásban szerepet játszik ez a terület. Ha azt nézzük, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemről és a Kaposvári Egyetemről kikerülő színházi szakemberek hány százalékát szívja fel kő- vagy független színház, akkor szerintem mindenképpen erre billen a mérleg. A friss diplomás színészek sokszor a független területen találnak, sőt keresnek munkát.

– Milyen lenne egy ideális állapot?

– A kiszámíthatóság lenne a legfontosabb. A színházi világban az a jellemző, hogy a színész egy évadra kap szerződét. Nagyon kevés olyan szakma van, ahol mindig határozott idejű szerződéssel foglalkoztatják a szakembereket. Teljesen mindegy, hogy melyik társulatnál vagy, annyit látsz, hogy abban az évadban hány bemutatód lesz, de az, hogy mi lesz három év múlva, kiszámíthatatlan. Arra lenne szükség, hogy bízni lehessen azokban a rendelkezésekben és törvényekben, amelyeket hoznak. 2015-ben megszűnik a társasági adó kedvezményes támogatási rendszer. Ez a színházaknak egy szignifikáns bevételi forrásuk, amelynek alapja egy Európai Unió által engedélyezett támogatási forma. Most valakinek fel kell emelnie a tollat, és kérvényeznie kellene, hogy folytatódhasson ez a folyamat, mert láthatóan működik, hiszen ennek hatására évről-évre több pénz áramlik a kultúrába. Ha pedig nincs, aki ezért szót emeljen, akkor azt is látnia kell, mivel fogja helyettesíteni ezt a forrást. Kérdés persze, hogy egyáltalán akar-e bárki majd ehelyett másik forrást megjelölni a terület számára, vagy az a cél, hogy a darwini elmélet alapján az maradjon meg, aki erősebb. Ez nem független vagy kőszínházi kérdés, ez egy kultúrpolitikai döntés.

– Lehet tudni, hogy a sportfinanszírozás, azáltal, hogy ez is jogosult lett a TAO-ra, mennyit vett el az előadó-művészeti szervezetektől?

– Rengeteget. Úgy volt megalkotva a rendszer, hogy a támogatóknak sokkal könnyebb és biztonságosabb támogatni a sportot. A kultúra támogatása a támogató szempontjából egészen az idei évig bizonytalanságra épült, mert előbb el kellett utalnia az összeget, és csak utólag kapott róla igazolást, hogy jogos volt-e a támogatás, és tényleg beszámítható-e az ő adóalapjába. Az ellenőrzési folyamat, hosszú hónapokat vett igénybe, ami alatt a támogató végig bizonytalanságban volt. Emiatt fontos, hogy elég felkészültek legyenek a befogadó szervezetek, és be tudjuk bizonyítani, hogy ugyanúgy érdemes és lehet támogatni a kultúrát is. Többek között ezért hoztuk létre a MaNNa jogsegélyszolgálatát, hogy az előadó-művészeti szervezetek munkáját segítsük ezekben a folyamatokban. A törvényi változások miatt idén már biztonságban érezhetik magukat a kultúrát támogató cégek is, de a sport csatlakoztatásával a film és a színház mellé egy akkora terület lépett be, amely mindenképpen komoly összeget szippantott el.

Titándíj-átadó (fotó: Csicsely Zoltán)

 

– Tagja voltál a TITÁNium Pályázat zsűrijének, amelyen fiatal alkotók indulhattak. Hány pályázatot olvastál el?

– Hatvanegyet, amely összesen hatvan pályázótól érkezett be.

– Milyen kép állt össze benned a pályázókról?

– Az a nagyszerű a TITÁNiumban, hogy végre van egy olyan pályázat, ahol nem feltétel, hogy az alkotók szervezeti háttérrel rendelkezzenek. Szerintem ugyanennyien beadnák az NKA-hoz is az ötletüket, ha nem kellene odaírni, hogy milyen kft., egyesület vagy alapítvány pályázik. A TITÁNIUM arra ad lehetőséget, hogy a kiválasztott rendezők megvalósíthassák azt az álmot, amelyre nem kapnak felkérést a kőszínházaktól. Itt kifejezetten rendezők pályázatait vártuk, olyanokét, akik valamit nagyon szeretnének elmondani a mai magyar nézőknek Ami érdekes, hogy a hatvan pályázóból harminc a saját darabját szeretné megrendezni.. Ezt tükrözi, hogy az öt nyertes közül, egy olyan pályázat van, amely egy konkrét műhöz nyúl hozzá, a Luluhoz, a többi produkció az alkotási folyamat során áll majd össze. A kuratóriumi munka során is feltűnt, hogy a fiatal rendező(jelöltek) mennyire nem tudnak pályázatot írni. De végül is ezért vannak a menedzserek, és a MaNNához hasonló segítő szervezetek, hogy ezt megtegyék helyettük. Azt vallom, hogy akkor lehet sikerre vinni valamit, ha mindenki csak azt csinálja, amit szívesen tesz, és amihez ért. A rendező rendezzen, a menedzser írja a pályázatot. A MaNNának évek óta fut egy olyan tehetséggondozó programja, amely a friss diplomásokat segíti. Minden évadban készül egy olyan előadás, ahol egy végzős hallgató kap lehetőséget egy előadás megvalósítására, és közben igyekszem átadni azokat tapasztalatokat, megmutatni azt a szervezeti hátteret, ami később hozzásegítheti ahhoz, hogy jól fel tudja mérni és kiaknázni a lehetőségeit. Számomra fontos az, hogy megismerjem a most pályára lépő rendezőket, kapcsolatom legyen velük. tudjam, hogy mi foglalkoztatja, motiválja őket.

– Idén második alkalommal rendezitek meg július 2-12. között a ZAKO Fesztivált. Hogyan jött a képbe Zalaegerszeg?

– Jó kapcsolatot ápolunk a Kvártélyház Szabadtéri Színház igazgatóságával, 2009 óta viszünk produkciókat hozzájuk. Eleinte csak egy-egy vendégjátékkal érkeztünk, majd az egyik nyári előadásban már mi is részt vettünk, mint koprodukciós partner, aztán összedugtuk a fejünket, és azt mondtuk, jó lenne ezt még koncentráltabban megszervezni. Ekkor fogalmazódott meg bennem a kortárs művészeti fesztivál gondolata, amelyet tavaly rendeztünk meg első alkalommal, nagy érdeklődés mellett. Fontos, hogy sikerült egy olyan bázist építeni az ország másik végén, ahol a helyi közönséget kinyithatjuk, és megmutathatjuk nekik, hogy nemcsak az általuk ismert színház létezik.

– Mi különbözteti meg ezt a nyári színházi fesztivált a többitől?

– A ZAKO kifejezetten ennek a régiónak a kulturális fejlődését szolgálja. Az idei válogatás a mai független színházi alkotók szórakoztató és kísérletező munkáival ismerteti meg a közönséget.

– Kortárs hazai szerzők is szerepelnek a kínálatban.

– Igen, fontosnak tartjuk a kortárs irodalmi vonalat erősíteni. Idén szerepel a programban Tasnádi István és Pataki Éva egy-egy darabja és van Vinnai András jegyezte előadásunk is. Törekszünk rá, hogy a szerzők közülük valaki ott is legyen a fesztiválon, így ebben az évben Vinnai András lesz a vendégünk. Beszélgetünk vele, tartunk felolvasásokat és a Momentán Társulat összeállított egy zenés portré-estet, ahol lehetőség lesz jobban megismerni az írót.

Gáspár Anna (fotó: Kállai-Tóth Anett)

 

– A nyári pihenés ellenére szívesen jönnek el a színészek?

– Persze. Ez is a működésbeli különbségből fakad. Míg a kőszínházakban megvan, hogy mikor nyit és zár az évad, addig a függetlenek sokkal mobilabbak, a produkcióik is javarészt erre épülnek, könnyen mozgathatók. Nekik a vérükben van, hogy menni kell, ha hívják őket.

– Milyen tapasztalatokra tudtatok építeni?

– Tavaly elég későn hirdettük meg a műsort, és többen mondták, hogy szívesen eljöttek volna több előadásra is, de már nem tudták megszervezni, úgyhogy idén már jó korán elérhetővé tettük a programot. A jegyáraink kimondottan alacsonyak, 1000 és 3000 forint között mozognak, pont azért, hogy mindenki be tudjon ülni, aki szeretne, ezzel is a nyitottságot, és a hozzáférhetőséget erősítjük. Ami igazán jó tapasztalat volt, hogy nagy népszerűségnek örvendtek a gyerekelőadások, amelyek a ZAKO által kerültek be először a nyári színház műsorába, és ez komoly hiányt pótolt. A fesztivált mindig július első két hetében tartjuk, ami idén pont egybeesik a futball világbajnoksággal, emiatt úgy állítottuk össze a programot, hogy egyetlen focimeccsel se ütközzön. Így tehát a sportrajongók sem maradnak le semmiről, ők is el tudnak jönni színházba!