Író, kutya, szerelem – ezekkel a hívószavakkal írt romantikus komédiát Olt Tamás, aki egyben az előadás rendezője is. Az író (Mohai Tamás) egyelőre inkább csak szóban ír, de ott annál nagyobb energiákkal, a kutyája (Schlanger András) viszont már születése óta basset hound, amúgy egy hároméves, szőrös gyerek (ahogy Csányi Vilmos a kutyákat meghatározza) és egy morgó vénember keveréke. A szerelem pedig egy buszmegállóba érkezik, és ahogy az lenni szokott, menetrenden kívül.
Az előadás keretét egy nyomozás adja, a Vándor Éva által megformált, karót nyelt hivatalnokból lassacskán rajongó nagynénibe váltó rendőrnő vezetésével. Van buta és kikapós barátnő (Sárközi-Nagy Ilona formálja meg), az a bizonyos kedves, barna, a múltból feltűnő osztálytárs (Legerszki Krisztina alakítja) és egy erősen karikírozott, piperkőc, modernkori kapcabetyár, akit Bakos-Kiss Gábor játszik. (Annyira piperkőc, hogy az első felvonásban meg sem szólal, csak énekel és öltözködik.)
A történet ismerős elemekből építkezik, a darab- és a rendezés is a helyzet- és jellemkomikumra, valamint a nyelvi poénok sorára épít. Utóbbira példa maga a cím is. A nézőközönség reakcióit figyelve van, akinek ez jött be, és van, aki arra nevetett. Az előttem ülő alpolgármester úr például a legjobban egy sercegő táskarádiós hasonlaton, éppen úgy, mint annak idején a gimiben, az első padban. Én meg – hiába, a hivatali előélet – azon, amikor a rendőrnő már rá is diktálta a diktafonra, hogy „a vallomásom hangszalagra rögzítésével egyetértek”, amikor szegény gyanúsított még azt sem tudja, hol van, nem hogy bármivel is egyetértene.
Szóval ez egy ilyen nevetős, könnyű este volt, élő ráadás a filmes romantikus komédiák kedvelőinek.
(Turbuly Lilla)
