A III. ZAKO Fesztiválról

Kortárs szerzők új darabjaival, független társulatokkal, a helyi közönség által többnyire nem ismert színészekkel a szervezők nem kis kockázatot vállaltak.

Idén már harmadszor rendezte meg a Manna Kulturális Egyesület és a Kvártélyház Szabadtéri Színház a Zalaegerszegi Kortárs Művészeti Fesztivált. Július 2. és 12. között hat felnőtt- és egy gyermekelőadást láthattak az érdeklődők a városközpontban található, neobarokk stílusú Kvártélyház udvarán.
A városban és az onnan mindössze tíz kilométerre fekvő Egerváron komoly hagyománya van a nyári színházi előadásoknak. Kis egerszegi színháztörténet helyett azonban most csak a jelenlegi helyzetet vázolom. A tavaly felújított várkastély udvarán – a korábbi, színesebb kínálathoz, önálló bemutatókhoz képest – már tavaly és idén is a Turay Ida Színház vendégszerepel. Idén tíz előadással, komédiákkal, zenés vígjátékokkal – folyamatos teltházzal. A Kvártélyház udvarán 2007 óta tartanak előadásokat, jellemzően évi egy bemutatóval, mellette egy-két, a korábbi években már játszott előadással. Padlás, Anconai szerelmesek, Játék a kastélyban, A kaktusz virága – néhány cím a korábbi évekből. Idén az új bemutató a Komámasszony, hol a stukker? lesz, Tompagábor Kornél rendezésében. Ezekben az előadásokban a Hevesi Sándor Színház művészei játszanak, vagyis olyan színészek, akiket a helyi közönség jól ismer. Az előadások általában itt is teltházzal futnak.

A csemegepultos naplója / fotó: Takács Attila

Ebbe a nyári színházi kínálatba érkezett három éve a ZAKO. (A mozaikszónak itt többletjelentése is van: a valamikor virágzó, generációknak munkát adó ruhagyárra utal, amire sokévi denevér- és varjútanyalét után éppen most adták ki a bontási engedélyt.) Kortárs szerzők új darabjaival, független társulatokkal, a helyi közönség által többnyire nem ismert színészekkel a szervezők nem kis kockázatot vállaltak. Most, a harmadik évben azonban már határozottan úgy tűnik, hogy a fesztivál megtalálja a helyét a helyi kulturális kínálatban, kezd kialakulni a törzsközönsége, és mostanra a szervezők is kitapasztalták, hogy hány előadást és főleg milyeneket bír el ez a nyár közepi időszak és – a viszonylag alacsonyan tartott árak mellett is – a színházszeretők pénztárcája. Összehasonlításképpen: tavaly nyolc felnőtt- és két gyerekelőadás, valamint egy koncert szerepelt a programban. Idén ez a szám valamivel csökkent: hat felnőtt- és egy gyerekelőadást láthattunk.

Borka Mumusföldön

A hét előadásból a Bankhitel nem magyar szerző (hanem a katalán, szintén kortárs Jordi Galceran) műve. További három előadás esetében találunk önálló irodalmi alapanyagot: A csemegepultos naplóját Gerlóczy Márton, a Borka Mumusföldönt Pálfi Kata, a Minden kezdet nehéz, hát még a versenyzongora című vígjátékot Olt Tamás jegyzi. A Szeret…lek és a 40! avagy véges élet szövegét interjúkból, improvizációkból stb. állították össze az alkotók, aDominóban pedig Bertolt Brecht drámáját, A kaukázusi krétakört dolgozták át.
Ha a fesztiválon szereplő társulatokat vesszük számba, a Neptun Brigád és a Fejlesztés Alatt Q Társulat önálló produkcióval, a HOPPart és a Dumaszínház a Manna Egyesülettel illetve a FÜGE-vel közösen létrehozott előadással képviseltette magát. Láthattunk egy, eredetileg a Színház- és Filmművészeti Egyetemen született gyerekelőadást (ez is a Mannával közös munka) és egy előadást az Orlai Produkciós Iroda menedzselésében. A függetlenek sorából szervezetileg kilóg a Váci Dunakanyar Színház, mivel önkormányzati fenntartású színházról van szó.

Szeret…lek  / fotó: Borovi Dániel

Műfajilag a vígjátékok, komédiák uralták a programot, többnyire zenés kivitelben, ezen belül azonban jelentős eltérések voltak a felvetett témák súlyát, komolyságát illetően. A habkönnyű, szerelmes-romantikus komédiára épp úgy láthattunk példát (Minden kezdet nehéz…, r.: Olt Tamás), mint az öregedésről szóló játékra (40! avagy véges élet). A Dominó(r.: Tárnoki Márk) pedig a maga létkérdésekre is rákérdező keretjátékával és a Bertolt Brecht-mű lényegének megtartásával zenés jellege mellett is kilóg a szórakoztató fősodorból.
Hogy az egyik legjobb és legnagyobb sikert aratott előadás A csemegepultos naplója volt, az nem meglepetés, hiszen Ötvös András alakítását és Göttinger Pál rendezését már több díjjal is elismerték. A kamaraszínpadra kalibrált előadás ebben a nagyobb (szabad)térben és a nagy hőségben is jól működött. Kifejezetten jó felütése volt a fesztiválnak a Szeret…lek (r.: Pelsőczy Réka). Hétköznapi, azonosulásra alkalmat adó történetek, jó zene, remek énekesek. Utána többektől hallottam, milyen meglepetést okozott nekik, hogy ennyi jó, és általuk egyáltalán nem ismert színészt láthattak az előadásban. Az idei gyerekelőadás, a Borka Mumusföldön (r.: Fige Attila) karakteres látványvilágával, a bábjáték és az élő szereplős játék sajátos keveredésével, gyerekelőadásokban szokatlan zenéjével eltért a tavalyi, népmeséken alapuló, „hagyományosabb” gyerekelőadásoktól, de a gyerekek jól fogadták, végig lekötötte őket.

40! avagy a véges élet / fotó: Nagy György

A meghívható előadások körét befolyásolja, hogy a színpad kicsi, és a technikai lehetőségek is szűkösek. Ráadásul fel kell készülni arra is, hogy rossz idő esetén zárt helyre kell költözni. Idén erre csak egyszer került sor, a 40! avagy a véges életet kellett bevinni az Ady mozi 600 személyes nagytermébe. A színészek nagyon jól alkalmazkodtak a hirtelen váltáshoz és a szokatlanul nagy térhez. A Bankhitelnél (r.: Cseh Judit) viszont érezhető volt, hogy a Sanyi és Aranka Színház apró színpadához képest a Kvártélyház is nagy. Jó volt látni, hogy a Fejlesztés Alatt Q Társulat fiatal színjátszói – függetlenül attól, hogy szakmai felkészültségben nyilván nem állnak egy szinten a profi színészekkel – jelenlétük és közösségük erejével maradéktalanul megtöltötték a teret.
A harmadik évad végén már elmondható, hogy a fesztivál megtalálta a helyét Zalaegerszegen, és jó példa arra, hogy kitartó munkával és nyitott befogadó intézménnyel a független társulatok és a kortárs előadások vidéken is megtalálhatják a közönségüket.

Zalaegerszegi Kortárs Művészeti Fesztivál, 2015. július 2-12.